Koragyermekkori program

Egészséges gyermek 15 hónaposan 

• Fiókba vagy vödörbe, dobozba, kosárba tárgyakat vagy játékokat betesz, belepakol.
• Egymásra tesz tárgyakat.
• A tárgyakat rendeltetésük szerint használja (pl. autót tologat, telefont a füléhez emel).
• A tárgyakat cselekvés céljából egymással összefüggésbe hozza.
• A kerek formát magabiztosan beilleszti a megfelelő helyen.
• Képről felismeri a tárgyakat.

15 és 18 hónapos kor között

Ez a problémamegoldás, az akadályok leküzdésének korszaka. A gyermek állandóan mozog, cipekedik, pakol, rámol – eközben akadályokkal találkozik, és legyőzi őket. Bemászik az autó kormánya mögé és forgatja azt, ugyanezt teszi az áruházakban található kisautókkal is, vagy viszi vödörbe mártani a rongyot, és törölget ő is, mint anya a takarításkor. Kezei, ujjai ügyesedése lehetővé teszi a pontosabb beillesztéseket, a formabedobó játéknál már többféle alakzat bedobálásával próbálkozik – általában a tárgyak cserélgetésével teszi ezt, a nyílás formáját figyelve.

Könnyedén szerzi meg a tárgyakat a tárolóból, ha szükséges, kiborítja az egészet. A pakolás kedvelt elfoglaltsága, szívesen rakosgat dolgokat tálba, kosárba, dobozba. A ráhelyezéseknél már több tárgyat tesz egymásra, így képezve tornyot.

Ebben a korszakban a játékeszközök kiválasztása lényegessé válik. Fontos, hogy legyen olyan eszköz a kicsi mellett, amivel a pakolgatást, építkezést tudja gyakorolni. Nem kell, hogy ezek drága játékszerek legyenek, megfelelnek a háztartásban fellelhető és a kicsi számára használható eszközök is. Nagyon szeretnek ebben a korban a konyhaszekrényből kipakolni. Ha lehet, gondoljuk át a konyhai eszközök helyét úgy, hogy az alsó szekrényben vagy fiókban, amit a pici elér, olyan tálak, fakanalak, szűrők stb. legyenek, amit nyugodtan rakodhat, püfölhet, pörgethet vagy egymásra halmozhat. A totyogók úgyis szinte állandóan a közelünkben akarnak lenni, hát legyen ott neki is biztonságos lehetősége a gyakorláshoz. Nekünk is, neki is élmény, ha az ajtó nyitogatása vagy a fiók húzogatása után a kikerülő műanyag poharakból egy kisebb torony készül, vagy a dobozok teteje a sok illesztgetés után végre a megfelelő helyre passzol. Nagyon sok mindent lehet itt tanulni. A méreteket, hogy mi mibe fér bele, a tárgyak összetartozását, meg lehet figyelni a színeket (ha színesek az eszközök), lehet egymásra pakolni dolgokat, észrevenni, hogy néhányat nem tud toronyba halmozni, mert lebillennek. Lehet ki-be rakodni a polcra vagy fiókba, majd újrakezdeni az egészet. Ha elgurul valami az asztal vagy a szék, esetleg a szekrény alá, akkor már ott is van a problémahelyzet: hogyan szerezze vissza? Megfigyelheti, hogyan kotorjuk ki mi egy fakanállal a szekrény alá begurult tárgyat. Megfigyelése alapján később már akarattal begurítva ki is próbálhatja, hogyan kell ezt csinálni.

Legyen a játékok között nagy teherautó vagy masszív tároló doboz, amibe próbálgathatják a kicsik a rakodást, és az sem baj, ha maguk is bele akarnak ülni, mászni. Jó tapasztalatszerzés a méreteket tekintve! Nagyobb elemekből álló építőjátékok is hasznosak ebben a korban az építkezés gyakorlására. Közös játékra is alkalmat ad, ha mi magunk felépítünk valamit, amit a gyermek lelkesen ledönt, és várja, hogy újra elkészüljön a torony.

Fontos, hogy minden tárgy elég teherbíró legyen, mert ebben a korban sokféle erőpróbának vannak kitéve a játékok. A kis kísérletezők számára nincs akadály a világ működésének, szabályainak megfigyelésében. Törött játékszer ne legyen a közelükben, mert könnyen felsérthetik magukat vele.

Ebben a korban már jó a gyermekeknek, ha gyakorolhatják a nyomhagyást – akár papírra ceruzával, akár krétával a betonra.

A formabedobó játékot mi is elkészíthetjük: egy erős papírdobozon kivághatunk pár egyszerű formát (kört, négyzetet, háromszöget), és a kivágott elemeket vagy más tárgyakat (pogácsaszaggató, kislabda, játékkocka stb.) a kicsi beleilleszheti. A tárgyak kiszedése külön kihívást jelent, vágjunk a doboz másik oldalán egy akkora lyukat, hogy beleférjen a gyermek karja, és kivehesse a berakott holmikat.

Ha ennyi idősen a gyermek még mindig nem hoz összefüggésbe két tárgyat egymással, csak egy tárggyal tud játszani, kettővel nem igazán tud mit kezdeni, akkor olyan játékokat is kitalálhatunk, amiben két tárggyal kopogunk neki. Például egy tálhoz kanalat ütögetve ritmust dobolunk egy mondókához, dalhoz, mint a „Kipp-kopp, kopogok, találd ki, hogy ki vagyok!” egyszerű dalocskára.

A bepakolás gyakorlására alkalmas a fürdető játékokat a kádba dobálni fürdés előtt. A kicsit ölbe véve akár segíteni is tudunk neki abban, hogy a tárgy elengedésével az belekerüljön a kádba. Amikor ez már nagyszerűen megy, akkor a kád mellől felvett játékokat segítsünk neki a vízbe dobni. A fürdetés mindennapi tevékenység, a játékszerek mennyiségének növelésével is lehet a gyakorlást támogatni. Előbb-utóbb rákap a gyermek a dobásra, és akkor a kád helyett már a kisebb átmérőjű tárolókkal lehet folytatni a gyakorlást.

Amennyiben a fenti játék sem hoz változást, és a gyermek gyakorlatilag egyszerre csak egy tárggyal foglalja le magát általában, vagy nem rakodik ki-be a tárólóból, akkor érdemes ennek a hátterét szakemberrel megvizsgáltatni – a védőnővel, házigyermekorvossal konzultálva, egyeztetve.