Koragyermekkori program

A tehetség, tehetségesség felismerése – hogy tudniillik valamilyen képességében egy gyermek kimagaslik a korosztályából – rendszerint az iskolában történik meg. Vannak persze korábbról is egyértelmű példák, amikor egy kisgyerek már négyévesen szimfonikus zenét szerez, vagy háromévesen olvas, de ezektől eltekintve a tehetség napvilágra kerülése a teljesítményhelyzethez kötődik. Nagyon ritkán fordul elő, hogy már az élet első hat évében gyermeki tehetségességről beszélnek. Addig ugyanis olyan nagy lépésekben, rövid idő alatt zajlanak le látványos és sokszor ellentmondásos változások a gyerekek fejlődésében, hogy inkább csak azt veszi észre először a környezet, hogy a gyerek különös, nyugtalan, elhúzódó, unatkozik, fáradékony, figyelmetlen – vagyis éppen hogy nem kiválónak látják, hanem arra gondolnak, hogy valami baj van vele.

A tic valamilyen formájával szinte minden nap találkozunk, mégis sok tévképzet él róla, ami nehezíti felismerését, elfogadását, kezelését. Ugyanakkor nagy gondot okoz a ticet mutató gyermek szülei, hozzátartozói, pedagógusai, társai számára. Ezért érdemes beszélni róla. Fiúkban gyakoribb rendellenességről van szó, de lányoknál is előfordul. Sokszor családi halmozódást mutat, de a pontos öröklésmenet nem ismert. 

Mi lehet az oka, ha gyermekünk étvágytalan? Mit tehet a szülő a különböző korú csemeték étvágyáért?

Hagyományos feladatai mellet – mint az emberek vagy tárgyak védelme, a vadászat, a terelés, a vízi vagy hegyi életmentés és a vakvezetés – a kutya gyógyító munkát is végez, vagyis a kutyák jelenléte, közelsége, aktivitása terápiás hatással bír. De mit is jelent ez pontosan, hogyan „gyógyít” a kutya?

A teljesítménycentrikus világunk hatására, a gyerekek értelmi képességének fejlesztését (IQ) fontosabbnak tartjuk, mint a kiegyensúlyozott érzelmi életük kialakítását (EQ). Jó szándékkal, de számos nevelési hibával hátráltatjuk a megfelelő arány kialakulását. Pedig az utóbbira kellene fektetnünk a nagyobb hangsúlyt.

Egy mozaikcsalád megalakulásakor nem várhatjuk el gyermekeinktől, hogy szeressék párunkat, és annak gyermekeit. Mi választottunk párt, ennek felelősségét nekünk, felnőtteknek kell viselnünk. Azt azonban elvárhatjuk minden érintett gyermektől, hogy fogadja el a döntésünket. Amennyiben a gyermekeink kedvéért választunk új párt, akkor ugyanabba a csapdába esünk, mintha miattuk maradtunk volna egy nem működő kapcsolatban a másik szülővel. Gyermekeinkből áldozatot, magunkból mártírt faragunk, így kövezzük ki jószándékkal azt a bizonyos pokolba vezető utat.

Költözködni jó?

A költözködés az egész család életében maga a változás. Lehetnek örömteli fajtái, amikor kényelmesebb, több lehetőséget biztosító lakásba mennek közösen, akár komoly anyagi megterhelést is vállalva. Sok szülő számára nehezen elképzelhető, hogy gyermekük nem egyértelműen osztja örömüket, és szomorú, magába forduló viselkedéssel reagál az átalakulásra. Néha csak évek múlva derül fény az első lakás elhagyásának szomorú emlékére, a nosztalgián messze túlmutató fájdalom megjelenésekor. A nagyobb, kényelmesebb lakás a felnőtteknek magától értetődő öröm, a kisgyermekeknek azonban sokkal fontosabb az ismertség, a testi közelség a szülőkhöz. Számukra nem feltétlenül vonzó a saját szoba, még akkor sem, ha a szülők sokszor elmondják ezt nekik, mint a költözés szükségessége mellett szóló meggyőző érvet.