Gyermeknevelés
Apák szerepe a gyereknevelésben
Evolúciós megközelítés
Ha úgy érezzük, nem teljesen magától értetődő, hogy mi lehet az apák szerepe a gyereknevelésben, akkor közelítsük meg a kérdést először távolabbról, evolúciós szempontból. A földünkön élő emlősök kilencvenöt százalékára egyáltalán nem jellemző, hogy a hím részt vesz az utódgondozásban. Az ember beletartozik ugyan a fennmaradó öt százalékba, de a gondoskodás mértékét erősen befolyásolják olyan tényezők, mint a történelmi kor, a kultúra és a társadalmi helyzet. Az apai gondoskodás nem volt mindig jellemző az emberre, a humán evolúció egyik legfontosabb mozzanatának tekinthető a férfi „háziasítása”. Ennek magyarázatára egyelőre nincs átfogó elméleti modell, de nagyon valószínű, hogy az embercsecsemő születéskori fejletlensége áll a hátterében. A monogám kapcsolatok előtérbe kerülése is kétségtelenül hozzájárult az apai energiák bevonásához, de hogy ez az emberi evolúció során mikor jelent meg, nem világos. Könnyen lehetséges, hogy a nők párválasztási preferenciái voltak azok, amelyek olyan viselkedésformákra szelektálták a férfiakat, amelyek lényeges eleme volt az utódokról való gondoskodás. Az sem kizárt, hogy a nők ovulációjának rejtetté válása „motiválta” a férfiakat arra, hogy apaságuk biztosítása érdekében a párjuk és az utódaik közelében maradjanak. Valószínű, hogy ezen hipotézisek mindegyike magyaráz valamit abból, amit az apai szerep evolúciójának nevezünk – mégsem adnak teljes választ. Mit mondhat akkor a kulturális megközelítés?
Éjszakai „balesetek”
Sok szülő nem szeret beszélni róla, hogy iskolába készülő
vagy kisiskolás gyermeke éjszakánként bepisil, pedig az éjjeli ágybavizelés a
harmadik leggyakoribb gyermekbetegség. A nedves lepedő miatt szégyenérzet tölti
el a gyereket is (ennek sokszor épp a szülő az okozója), és a „balesettől”,
főként annak napvilágra kerülésétől való félelem meghiúsít sok tartalmas
„ottalvós” programot, iskolakirándulást, táborozást. Már csak emiatt is érdemes
orvosi segítséget kérni, de az ágybavizelés 6 éves korban már mindenképpen
indokolja a kivizsgálást.
Ha nem eszik a gyerek
Mi lehet az oka, ha gyermekünk étvágytalan? Mit tehet a szülő a különböző korú csemeték étvágyáért?
A csecsemő alvása
A mindennapok rendszerességét az újszülött kisbabánál alapvetően az étkezések és az alvási idők határozzák meg, és eleinte a szülő többnyire csak kiszolgálja a pici igényeit, alkalmazkodik hozzá. Előbb-utóbb azonban minden szülő szembe kerül az altatás problémájával. Ahogy ugyanis a gyermek egyre tudatosabb kis lénnyé formálódik, a szülőnek is törekedni kell rendszerességre, és tudatosan úgy kell kialakítania gyermeke napirendjét is, hogy az az egész családnak megfelelő legyen.
Bölcsődébe, óvodába szoktatás
Mi az ideális életkor a közösségi élet kezdetére? Van-e jól bevált recept a beszoktatásra? Hogyan történjen? Nem fogunk lelkileg sérülni?
Egy szülő fejében számtalan kérdés merül fel, amikor elérkezik a pillanat, és gyermeke megkezdi a családtól való elszakadást.
A közösségi életre való felkészülés minden kisgyermek életében éppúgy, mint a fejlődésük üteme, eltérő. Más életszakaszban lépnek be a másodlagos szocializációs közegbe (bölcsőde, óvoda, családi napközi, stb.), más ütemben és más módon történik a beszoktatás, beilleszkedés. Sok tényező befolyásolja a fentieket, például
- a gyermek személyisége,
- a család összetétele, anyagi helyzete,
- az édesanya érzelmei. Mennyire érzi jól magát „anya szerepben”, mikor érzi úgy, hogy ideje visszatérni a munkaerőpiacra.
Engedjétek meg, hogy gyermekek lehessünk
A teljesítménycentrikus világunk hatására, a gyerekek értelmi képességének fejlesztését (IQ) fontosabbnak tartjuk, mint a kiegyensúlyozott érzelmi életük kialakítását (EQ). Jó szándékkal, de számos nevelési hibával hátráltatjuk a megfelelő arány kialakulását. Pedig az utóbbira kellene fektetnünk a nagyobb hangsúlyt.
Kézhasználat, dominancia és lateralitás
Mit jelent a dominancia a kézhasználat kapcsán?
Azt, hogy a gyermek a domináns, vezető kezével végzi azokat az egykezes tevékenységeket, amelyeket gyakran és jól begyakoroltan tesz: rajzol, kanalaz, fésülködik. A jobbkezes gyerekek leggyakrabban a jobb kezükkel rakodnak, jobb kezükkel integetnek, fogják a fogkefét, nyitják az ajtót. A balkezesek bal kézzel végzik ezek jórészét, bár náluk gyakrabban fordul elő némi következetlenség, alkalmanként egyes dolgokat ők is jobb kézzel intéznek el.