Passzív immunizálás

Ha a beadott készítmény ellenanyagokat (immunglobulinokat) tartalmaz, azaz olyan anyagokat, amelyek egy adott fertőzés átvészelése során a szervezetünkben termelődnek, akkor passzív immunizálásról van szó. A passzív immunizáció eszközei a különböző immunglobulin készítmények, melyek adhatók izomba, vagy infúzión át közvetlenül az érpályába. Utóbbiak között vannak kevertek, melyek többféle fertőzés ellen tartalmaznak ellenanyagokat, és specifikusak, azaz egyetlen fertőzés megelőzésére használhatók.

A járványos fertőző májgyulladás (hepatitis A) ellen pl. passzívan immunizáló oltást adnak járványveszélykor.

A passzív immunizáció előnyei:

• bármikor, bárkinél alkalmazható, mert hatásosságához nincs szükség az oltott ember immunrendszerének aktív közreműködésére,
• azonnal hatásos.

Hátrányai:

• a hatás nem tartós, átlagosan legfeljebb 3 hónap,
• a költségek – különösen az érpályába adhatók esetében – igen tetemesek,
• általában az illető fertőzésen átesett emberek vérplazmájából, vagy véradások során nyert vérből állítják őket elő, így fennáll az elvi lehetősége a vér útján átadható fertőzéseknek annak ellenére, hogy igen alapos ellenőrzési és tisztítási folyamatok garantálják biztonságosságukat,

Aktív immunizálás

Az aktív immunizálás során döntően más a helyzet. Ilyenkor valamilyen formában antigént juttatunk be, vagyis olyan anyagot, amely kialakítja a védettséget a betegség ellen. Ez az antigén lehet a megelőzendő fertőzés ártalmatlanná tett kórokozója, vagy annak a védettség kialakításáért felelős darabja.

A legtöbb vakcina nem tartalmaz élő kórokozót, csak elölt baktériumot vagy vírust, mint például az influenza elleni oltás. Van néhány olyan is, amelyikben élő, ám betegség kiváltására képtelen kórokozó van, pl. a 15 hónaposoknak adott mumpsz-kanyaró-rubeola (MMR) elleni oltás.

Az elölt baktériumot tartalmazó vakcinák között vannak olyanok, amelyek csak a kórokozó baktérium egy, a betegség kiváltására semmilyen módon nem alkalmas darabkáját tartalmazzák igen magas fokban tisztított formában. Ezek között pedig vannak olyan oltások, amelyekben az antigént bizonyos tokkal rendelkező baktériumok (pl. meningococcusok, pneumococcusok) tokanyagaival együtt adják a tartósabb védettség és jobb hatékonyság elérése érdekében.

Az oltóanyagok az antigéneken kívül tartalmaznak még hatékonyságot fokozó, továbbá stabilizáló anyagokat a hosszabb eltarthatóság érdekében.