Miért fontos az inzulin?

Ennek a hormonnak szerepe van a szénhidrátok, zsírok és fehérjék anyagcseréjének szabályozásában. Az inzulin az egyetlen a szervezetünkben, mely a vércukor szintet csökkenti azáltal, hogy a sejtfalon elhelyezkedő inzulinreceptorokhoz kötődve utat nyit a sejtmembránon, hogy a sejtek felvehessék a glükózt (szőlőcukor) a véráramból. A sejtek a glükózt energiaforrásként használják a szervezetünkben zajló életfontosságú folyamatok működéséhez. A máj és az izom sejtek a szőlőcukor raktározására is képesek. Ezen kívül az egyetlen olyan hormon, mely a zsírtartalékok felépítését végzi a zsírszövetben és támogatja, hogy a zsír a raktárakban maradjon. Ebből a kicsit száraz és tudományos bekezdésből is kitűnik, hogy amennyiben sérül szervezetünkben az inzulinelválasztás, az sokrétű, szerteágazó zavarhoz vezethet. A rezisztencia szó ellenállást jelent. Az inzulinrezisztencia tehát az az állapot, amikor a sejteken elhelyezkedő inzulinreceptorok érzékenysége csökken az inzulinra (csak több inzulin képes kinyitni a csapóajtót). A szervezet erre úgy reagál, hogy megnöveli az inzulinelválasztást, (ez hívjuk hyperinzulinaemianak) mely előbb-utóbb az inzulint termelő sejtek kimerüléséhez vezet és végső soron 2-es típusú diabetes (cukorbetegség) alakul ki. Fontos megemlítenünk, hogy már ebben a szakaszban elkezdődik azon érszövődmények formálódása, melyek következménye a cukorbetegség talaján létrejövő súlyos szervkárosodásaok (vakság, lábamputaciók, vesekárosodás, megnövekedett infarktus kockázat, stb.).

Figyeljünk a gyerekekre!

Miért is ír erről egy gyermekgyógyász? Bárcsak hátra dőlhetnénk, hogy ez csak a nagyszülőkre jellemző állapot, hiszen a 2-es típusú diabetest régen időskori diabetesként emlegették. Sajnos az elmúlt három évtizedben a helytelen táplálkozás és mozgásszegény életmód előtérbe kerülése miatt sokkal fiatalabb korban alakul már ki valamilyen szénhidrát anyagcsere rendellenesség, mint nagyszüleink idejében. Pontos magyarországi adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre, de az ismert, hogy az USA-ban 3 frissen diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegből egy 18 éven aluli. Az inzulinrezisztencia hátterében genetikai tényezők is állnak, de mint sok más esetben, ha nem társulnának hozzá bizonyos környezeti tényezők (mértéktelen evés, mozgásszegény életmód, dohányzás, diabetogén gyógyszerek szedése) ez az állapot elkerülhető.

 

Kik a legveszélyeztetettebbek?

Az inzulinrezisztensek 80 %-a túlsúlyos. Gondoljunk rá, ha egy gyermek testtömeg indexe, nagyobb mint a korának megfelelő 80 percentilis (ezzel kapcsolatban tájékoztatást kérhetünk a gyermekünket gondozó orvostól). Rizikófaktor, ha 2-es típusú cukorbeteg első fokú rokon van a családban, ha orvosi szűrő vizsgálatok során magas vérzsírszintet, magas vérnyomást észleltünk, a bőrön achantosis nigricanst fedeztünk fel vagy leánygyermekeknél nőgyógyászati vizsgálat során polycystas ovarium szindrómát diagnosztizáltak. Az inzulinrezisztenciát vércukor terhelés kapcsán történő inzulinszintek vizsgálatával lehet alátámasztani. Ez a vizsgálat része a túlsúllyal küszködő gyermekek szűrésének. Gyermekeink egészségének a kulcsa a kezünkben van. Az élet „fricskája”, hogy ha sok édességet, zsíros ételt fogyasztunk nem másnapra betegszünk meg, hanem évek múlva, amikor már sokkal nehezebb változtatni táplálkozási és életviteli szokásainkon. Ezért kezdjük el időben az egészség megtartó életmódot, hogy gyermekeink egészséges felnőttek lehessenek.

Kezelés életmódváltással

Mit tehetünk, ha már kialakult ez az állapot? Több kutatási eredmény is alátámasztja, hogy amennyiben valódi életmódváltás következik be, úgy 58 %-ban megelőzhető, hogy az inzulinrezisztenciából 2-es típusú diabetes mellitus alakuljon ki. Amennyiben próbálunk egészségesebben élni úgy az inzulinérzékenység csökkenése megelőzhető lehet.

Mozogjunk minél többet, legalább napi 30-60 percet! Sétáljunk a gyermekeinkkel, legyen a közös program hétvégenként kirándulás, válasszuk inkább az aktív pihenést szabadidőnkben is.

Mit és hányszor együnk? Naponta legalább 5-6-szor adjunk enni csemetéinknek. Legyen a jelmondat: többször keveset! Ez is segít abban, hogy az étkezésekhez kötődő inzulinelválasztás kiegyensúlyozottabb legyen. A táplálék-piramis vagy ház modellje segít abban, hogy összeállítsuk a szükséges tápanyagforrások arányát. (Jobban szeretem a táplálékház fogalmát, mert azt könnyebben megérti egy kisgyermek is, hiszen piramist aligha látott.) A ház alapját a testsúlykontroll és a testmozgás adja, erre kerül az alsó szint a teljes kiőrlésű gabonák. Fontos hangsúlyozni, hogy a tudomány mai állása szerint egy finomlisztből készült pékáru elfogyasztása az inzulinelválasztás szempontjából legalább annyira kedvezőtlen, mint ha dobostortát fogyasztanánk. A gabonákban található élelmi rostok legalább annyira fontosak, ha nem fontosabbak, mint a zöldségekben, gyümölcsökben találhatók.

Az emeleten a zöldségek és a gyümölcsök foglalnak helyet. A tetőtéren osztoznak a sovány tejtermékek és az egészségesebb fehérje források (hal, fehér húsok, tojás), és mint minden háznak ennek is van egy kis kéménye, ebben helyezkednek el a finomságok, édességek, zsiradékok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem ehetünk soha vörös húst, vagy nem süthetünk szalonnát csak ne napi rendszerességgel. Amit mindenképpen száműznünk kell az apróságok és a nagyobbak étrendjéből is, azok a cukrozott üdítőitalok. Szomjoltásra legjobb, ha vizet adunk. Amennyiben sikerül ezeket az ajánlásokat megtartani, megelőzünk számos betegséget, ezek közé tartozik az inzulinrezisztencia is. De ne csüggedjen az sem, akinél vagy akinek a gyermekénél ez az állapot már kialakult, mert az életmód változtatással az esetek több mint a fele visszafordítható.

Dr. Bihari Krisztina gyermekgyógyász

Bethesda Gyermekkórház