Gyermekkori csontsérülések
Ebcsont beforr – szoktuk mondani a gyerekeket érő sérülésekre. Az izgő-mozgó, világot megtapasztaló apróságokat valóban sok fájdalmas tapasztalat éri, de szerencsére legtöbbször hamar elmúlik a panasz és felszáradnak a gyerekkönnyek. Vannak azonban olyan sérülések, amelyek első látásra enyhének tűnnek, mégis súlyos következményekkel járhatnak.
Ha koppan a buksi
Csecsemő és kisdedkorban leggyakoribb a fejsérülés, mert ebben az életkorban a koponya nagysága a teljes testnagysághoz viszonyítva nagyobb, mint később. Gyakori, hogy a kicsi leesik az ágyról, pelenkázóról. Alapvetően eldöntendő, hogy volt-e a gyermeknek eszméletvesztése, azonnal felsírt-e a sérülés után. Amennyiben -akár néhány másodperces - eszméletvesztése volt, agyrázkódásról beszélünk. Ha a gyermek eszméletlen, azonnal értesítsük a mentőket. Azonnal forduljunk orvoshoz, ha viselkedése megváltozik, bágyadttá, aluszékonnyá válik, szédülés, hányinger vagy hányás jelentkezik nála, vagy ha a nagyobbak nem pontosan emlékeznek arra, mi történt velük. Fontos tudni, hogy a kezdetben gyakran enyhe tünetekkel járó koponyasérülések is lehetnek súlyosak. Kezdetben képalkotó vizsgálatokkal sem mindig találunk kimutatható elváltozást, sokszor a kórlefolyás dönti el a sérült további sorsát. Ezért van szükség a vegetatív tünetekkel jelentkező koponyasérült gyermekek kórházi megfigyelésére.
Törés, rándulás, ficam
Gyermekkorban jellemző a végtagsérülés is. Ha a sérült testrészen duzzanat jelentkezik a lágy részekben, illetve a csonthártya alatti bevérzés miatt, de ez nem jár az alatta fekvő csont törésével, akkor zúzódásról beszélünk. A tünetek alapján sokszor nem tudjuk egy vizsgálat alapján eldönteni, van-e a hátterében csontsérülés, ezért gyakran röntgenfelvételt kell készíteni.
A gyermekcsontok a felnőttekétől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyik szembetűnő különbség, hogy igen vastag, rugalmas csonthártyával rendelkezik. Csonttörés esetén, és a csonthártya nem szakad el, akkor ezt a törésfajtát zöldgallytörésnek nevezzük. Ez nem feltétlenül jár deformitással. Gyakran említik a szülők, hogy szerintük nincs eltörve a csont, mert tudja mozgatni a gyermek, rá tud lépni az alsó végtagjára. Ezek természetesen tévhitek.
Gyakran előfordul gyermekkorban ún. zömüléses (torus) törést, aminek fontos jellemzője hogy igen stabil törésfajta. A másik, típusos gyermekkori csontsérülés a csontok végein lévő növekedési zónákban létrejövő törések, elcsúszások, elmozdulások (epiphyseolysis) Ezen sérüléstípusban elengedhetetlen az elmozdulás szakszerű korrigálása, a törés rögzítése, különben növekedési zavarral kell számolnunk.
Fontos, hogy ha sérülés után deformitást látunk, illetve rövid ideig tartó jegelés, felpolcolás, pihentetés hatására a fájdalom, illetve a duzzanat nem múlik, átmenetelig rögzítsük a végtagot, és haladéktalanul forduljunk szakemberhez!
Óvatosan hintázzunk!
|
1 és 4 éves kor között gyakran előfordul a könyökízület sérülése (pronatio dolorosa infantum) nevezünk. Az szokta előidézni, hogy a hogy a felnőtt kinyújtott könyök mellett a csuklójánál fogva meghúzza a gyermeket. Ekkor az orsócsont könyökízületi vége kibújik a gyűrű formájú szalag alól. A szülő sokszor a csukó felett érez roppanást, és tévesen a csuklóízületben keresi a betegséget. A gyermek könyöke igen fájdalmassá válik, nyújtott helyzetben lógatja a karját. Duzzanat nem jelentkezik. Gyakorlott kézben könnyen helyrehozható a részleges ficam, további kezelést nem igényel. Nyújtott kar mellett ebben az életkorban kerüljék a végtag tengelyirányában létrejövő húzó mozdulatokat. |
Dr. Jórász Zsolt, gyermeksebész
Bethesda Gyermekkórház