Az összeköltözés előtt érdemes megismertetni gyermekeinket új párunkkal, amennyiben már mindkét felnőtt úgy ítéli meg, hogy a helyzet megérett erre. Nincs arra recept, hogy mikor jön el ez a pillanat, mikor lesz itt az ideje annak, hogy az ismerkedés megtörténjen. Azonban mindkét fél – az új pár és a gyermekek – számára is előkészítést igényel ez a perc. Gyermekünknek érdemes elmondanunk, hogyan érzünk párunk iránt, hogy fontosnak tartjuk őt az életünkben, és mint ilyen embert szeretnénk bemutatni neki is. Tartsuk szem előtt gyermekünk korát, értelmi és érzelmi érettségét is. Sokszor segítségünkre lehetnek a mesék, a bábok, a gyurma, a színes ceruzák. Bízzunk a már meglévő szülő-gyermek kapcsolatban, és beszéljünk őszintén. Ne mondjunk annál többet, mint amennyit kérdez, vagy képes befogadni. Ha csak az új párunk nevére kíváncsi, vagy arra, hogy milyen autója van, akkor elég lesz először ennyi információ. Amit megkérdez, arra a kérdésre kapható választ is el fogja bírni, meg tud vele birkózni értelmileg és érzelmileg is. Ne kezdjünk magyarázkodásba olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek gyermekünkben fel sem merülnének maguktól. Előfordul, hogy a szülő – leginkább azért, hogy esetleges bűntudatát enyhítse – magyarázkodni kezd a gyermek előtt, hogy miért is van az új párkapcsolat, miért van erre szüksége, stb. Kezeljük magától értetődőnek, ami egyébként is az. Természetes, hogy egy felnőtt ember párkapcsolatban szeretne élni, így az is teljesen normális, ha ezt már gyerekkel a „szárnyai alatt” teszi meg.

Az első találkozás lehetőleg a gyermek megszokott környezetében történjen, ahol az őt körülvevő bútorok, játékok biztonságérzetet teremtenek számára. Legyen ő otthon, és az új párunk először csak vendég legyen ebben a helyzetben. A gyermeket nevelő szülő pontosan tudja, melyek azok a szituációk, amelyekben kisfia, kislánya felszabadultan szokott viselkedni. Érdemes egy ilyen helyzetbe bevonni az új párunkat. Legyen az homokozás, bábozás, rajzolás vagy éppen legózás, de mindenképp olyan alkalom legyen, amelyhez az új felnőtt is tud kapcsolódni (pl. homokvárépítés, labdázás stb.). Kerüljük a közös tévénézést, részesítsük előnyben a minden résztvevőtől aktivitást elváró helyzeteket, pl. a társasjátékokat. Érdemes akár egy közös étkezést is megejteni, de az első találkozás ne tartson tovább egy-két óránál, vegyük figyelembe gyermekünk jelzéseit, igényeit. Utána ne faggassuk gyermekünket: Hogy tetszett neked? Hogy érezted magad? Máskor is eljöhet? Érdemesebb azt közölni, amit mi éreztünk a közös együttlét alatt.

Ezek az alkalmak legyenek egyre gyakoribbak, időtartamuk is hosszabbodhat folyamatosan. Nincs arra szabály, hogy hány ilyen találkozás után szabad összeköltözni új párunkkal. Vannak, akik egy-két alkalom után már úgy ítélik meg, hogy a gyermeknek nem okoz nehézséget, ha megtörténik az összeköltözés, mások elnyújtják ezt az időszakot. Természetesen az sem közömbös, hogy a közös élet a gyermek addigi, jól megszokott környezetében kezdődik, vagy egy új közegben, ahol új párunkon kívül még számtalan újdonságot kell elfogadnia és alkalmazkodnia azokhoz.

Sokszor felmerül az az egyszerűnek tűnő, mégis nagyon lényeges kérdés, hogyan szólítsuk egymást az új kapcsolatokban. „Anya! Most akkor a Zoli ki nekem?” „Apa! Mostantól a Zsuzsát kell anyának szólítanom?” Ilyen és hasonló kérdések esetén bátran vállaljuk fel saját tanácstalanságunkat, hiszen mi magunk sem tudjuk, hogy mi lehet a helyes megnevezés az új párunkat illetően. Érdemes ilyenkor közösen elgondolkodni a gyermekkel. „Te hogyan szeretnéd szólítani?” Ha nem jutunk eredményre azonnal, akkor sem kell elkeserednünk. Idővel – ahogyan a szerepek a helyükre kerülnek – a megnevezések is maguktól értetődőek lesznek.

Nagyon gyakori, hogy a gyerekek féltik az addigi anya-gyerek, apa-gyerek viszonyt az új pár megjelenésekor. Ez természetes és elfogadható. Igyekezzünk csökkenteni gyermekünk aggodalmait, és maradjunk gyakorlati szinten. Pl. egy ötéves gyermeket ilyen esetben az foglalkoztathat leginkább, hogy őt ki fogja óvodába vinni ezentúl. Milyen változásokra számíthat? Gondoljuk át mi magunk is a hétköznapokat és a hétvégéket a gyermek fejével! Melyek azok a biztos pontok, események, amelyek biztonságot jelentenek az életében? Hogyan fognak ezek megváltozni? Mielőtt bármit is tényként közölnénk gyermekünkkel, feltétlenül beszéljünk a párunkkal. Először vele kell közös nevezőre jutnunk minden egyes, a gyermeket érintő kérdésben. Az új családban élő gyermekek akkor fogják biztonságban érezni magukat, ha a két szülő – legyen az édes- vagy pótszülő – között összhangot érzékelnek a nevelési kérdésekben is. Fontos, hogy maradjanak olyan rítusok, programok, amelyeket továbbra is kettesben csinálunk a gyermekünkkel. Ha eddig szokásunk volt, hogy az esti mesélés közben egymáshoz bújunk, akkor ez maradhat így a továbbiakban is. Lassan és fokozatosan ki fognak alakulni azok a rituálék, amelyeket gyermekünk akár az új párunkkal kettesben csinál majd, azonban ezek kezdeményezési joga maradjon gyermekünk kezében. A kicsi jelzéseiből érezni fogjuk, amikor arra van szüksége, hogy kizárólag vele töltsünk egy fél/egész napot. Lehet, hogy segít egy kétszemélyes kis kirándulás, egy fagyizás is. Ezek az alkalmak új egyensúlyi helyzetet teremthetnek a családon belül.

Sokszor bűntudatot kelt az addig a gyermeket egyedül nevelő szülőben, hogy úgy érzi, ha párjával foglalkozik, akkor nem tölt elég időt a gyermekével, akinek elvált szülők gyermekeként már meg kellett küzdenie számtalan nehézséggel. Nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben azt érezzük, hogy jó szülők és jó partnerek is vagyunk. Talán nincs is ilyen, ezért nem érdemes azon rágódnunk, hogy vajon megtettünk-e mindent azért, hogy mindkét szerepben jók legyünk. Törekednünk kell arra, hogy a saját bőrünkben jól érezzük magunkat, és „elég jól” tudjunk működni. Figyeljék csak meg gyermekeik érzelmi állapotát! Ugye észrevették már, hogy amikor szülőként feszültek vagyunk, ez az érzelmi állapot észrevétlenül átragad a gyermekeinkre is? De ha a párkapcsolatomban jól tudom érezni magam, szeretek és szeretve vagyok, akkor a kiegyensúlyozottság, a boldog pillanatok öröme meg fog sokszorozódni a gyermekemmel való kapcsolatomban is.

Szegedi Tamara

családkonzulens, mediátor