Mesterséges táplálás

Egyes esetekben bárhogy szeretnénk is, nem valósulhat meg a szoptatás. Anyatej hiányában szükségessé válhat a csecsemő tápszeres táplálása. A következőkben arról lesz szó, milyen lehetőségeink vannak a mesterséges táplálásra, mely esetekben szükséges a tápszerpótlás, valamint hogy hogyan kell előkészíteni, és milyen veszélyei lehetnek a helytelen tápszerkészítésnek.

Gyakran előfordul, hogy úgy tűnik, nem elegendő az anyatej. A csecsemő sokat sír, gyakran szeretne szopni, folyton rágja az öklét, az anya melle nem feszül, és nem tud fejni szoptatás után. Ezek azonban még csak gyanújelek. Valóban csak akkor mondhatjuk ki, hogy nem elég a tej, ha tartós a gyermek testtömegének csökkenése, közönyössé és aluszékonnyá válik, elégedetlennek tűnik szopás után, nincs elég vizelete és széklete. Ilyenkor a védőnő próbaszoptatás végez,az anyatej mennyiségének megítélésére. Szoptatás előtt és után is leméri a csecsemőt. A két súly különbségéből adódik az elfogyasztott tej mennyisége. Majd megkéri az édesanyát, hogy fejje ki a tejet egyik vagy mindkét mellből. Az így kapott két érték összege adja meg a termelődő tej mennyiségét.

Szoptatás kiegészítő táplálással 0-6 hónapos korban

Amennyiben az anyatej mennyisége nem elegendő a gyermek kielégítő fejlődéséhez, akkor szükség van pótlásra. A pótlás történhet elsődlegesen az édesanya tejével (korábban lefagyasztott tejjel), másodsorban más anya pasztörizált tejével (anyatejgyűjtőből), harmadsorban pedig anyatej-helyettesítő tápszerrel. Féléves kor előtt tápszert adni csak és kizárólag orvosi javaslatra lehet. Ügyelni kell arra, hogy mindig a szoptatás után, pohárból vagy kiskanállal kapja a gyermek a kiegészítő táplálékot, mert csak így tartható fenn a tejtermelés! A saját édesanyja teje a legértékesebb a gyermek számra, még ha kevés is a mennyisége. A szoptatás minél további fenntartása az anya-gyermek kötődés miatt is fontos.

A tápszerek emberi fogyasztásra szolgáló, szigorúan meghatározott minőségi és higiénés követelményeknek megfelelő, különleges gyártási eljárásokkal iparilag előállított, állandó összetételű, élelmezésre használt anyagkeverékek vagy készítmények. A tápszerek tehéntejből készülnek, de előállításuk során olyan eljárásokon mennek keresztül, melyek lehetővé teszik, hogy kevésbé okozzanak allergiát, mint a tehéntej, összetételüket pedig a csecsemő igényeinek megfelelően módosítják.

Anyatej hiányában tehéntej adása 2 éves korig TILOS, mert allergizál, nem fedezi a csecsemő tápanyagigényét, magas fehérjetartalma bélvérzést okozhat, magas ásványianyag-tartalma növeli a vesék terhelését, alacsony vastartalma pedig vashiányt okoz.

A mesterséges (tápszerrel történő) táplálás veszélyei, melyek egy része odafigyeléssel elkerülhető:

  • A tápszerkészítéshez vagy a mosogatáshoz használt víz közvetíthet fertőzést, ezért fúrt kút vizét tilos használni. A tápszer elkészítéséhez javasolt 1 éves korig forralt, lehűtött vizet vagy babavizet használni.
  • A túl tömény vagy a túl híg tápszer károsíthatja a csecsemő egészségét. Elkészítéskor mindig figyelembe kell venni a csomagoláson feltüntetett adagokat.
  • Ha az anya mindig tápszer adásával próbálja megnyugtatni a csecsemőt, az túletetéshez és elhízáshoz vezethet.
  • A mesterségesen táplált gyermekek között több a cumizó, és gyakrabban fordul elő korai fogszuvasodás.

Hogyan csoportosíthatjuk a csecsemők táplálásában használatos tápszereket?

A tápszereket anyatej-helyettesítő, anyatej-kiegészítő és speciális tápszerekre oszthatjuk fel.

  • Anyatej-helyettesítő tápszert akkor adunk, ha anyatejes táplálásra egyáltalán nincs lehetőség. Ilyen esetben a csecsemőknek 6 hónapos korukig anyatej-helyettesítő tápszerre van szükségük, amely minőségi és mennyiségi összetételében egyaránt az anyatej összetételét közelíti meg. Meg kell azonban említeni, hogy a legjobb minőségű tápszer sem tudja pótolni és teljes mértékben helyettesíteni az anyatej előnyeit. A tápszerek összetétele azonban szigorúan szabályozott.
  • Az anyatej-kiegészítő vagy -követő tápszereket 6 hónapos kor után szokták adni, ezek módosított összetételű, tehéntejfehérje alapú tápszerek. Összetételük szintén szigorúan szabályozott nemzetközi elvek alapján. A „2”-es típusú tápszerek 6 hónapos kortól, a „3”-as jelölésű tápszerek 8, 9, illetve néhány gyártó terméke 10 hónapos kortól adható. Az anyatej-kiegészítő tápszerekben a tehéntejhez képest a fehérjetartalom csökkentett, a szénhidráttartalom pedig magasabb. A követő tápszer a gyermek életkorának megfelelő mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat és vitaminokat. Jó, ha anyatej hiányában a csecsemő 6 hónapos koron túl kb. 500 ml követő tápszert kap naponta. A tehéntejre történő áttérés csak 1 éves kor után elfogadott, de az alacsony zsírtartalmú tej adása ekkor is kerülendő, 3 éves korig inkább a magasabb zsírtartalmú tejet válasszuk.
  • A speciális tápszerek olyan tápszerek, amelyek különleges táplálkozási igényű csecsemők számára készülnek. A főbb csoportjaik a következők:
Hypoallergén tápszerek

Abban az esetben, ha az anyatejes táplálás nem biztosított, és a családban atópiás (allergiás) eredetű betegség előfordult a szülők vagy a testvérek között, akkor megelőző céllal érdemes hypoallergén tápszert választani. Ezek a tápszerek ugyanis egy eljárásnak köszönhetően (hidrolízis) kisebb molekulasúlyú fehérjéket tartalmaznak. Allergia megelőzésére a veszélyeztetett csecsemőknél bármelyik készítmény adható, amelyeknek jelzése „HA”.

Antireflux tápszerek

Ezeket a tápszereket elsősorban azoknak a csecsemőnek szokták felírni, akiknél nincs elegendő anyatej, és emellett nagyon sokat „buknak”. Összetevőinek (szentjánoskenyér) köszönhetően sűrűbb állagú az elkészített tápszer, amely így nehezebben folyik vissza a gyomorból. Ennek köszönhető az a negatív tulajdonság is, hogy elkészítést követően rövid időn belül el kell fogyasztani, mert gyorsan besűrűsödik (tejbegríz állagúvá válik). Ezen tápszerek jelölése „AR”.

A tápszerek összetételében jelentős különbségek vannak, és ha alaposabban áttekintjük az összetevők listáját, több közülük a kötelező alkotóelemek mellett fakultatív összetevőket is tartalmaz. A legtöbbjük fakultatív összetevőként pro- és prebiotikumokkal dúsított.

A probiotikum olyan bélbarát baktérium és/vagy gomba, amely a gyomorsavnak ellenállva, élve jut el a vastagbélbe, ahol kedvez a megfelelő élettani folyamatoknak, és elősegíti az ideális bélműködést. Ezek közül kettőt említenék meg név szerint, mely a tápszerek csomagolásán is feltüntetésre kerül, ilyen a Bifidobacterium lactis, illetve a Lactobacillus reuteri.

A prebiotikumok olyan oldhatatlan cukrok, növényi rostok és tápanyagmaradékok, amelyeket a vékonybél emésztőenzimei nem bontanak le, és változatlan formában érik el a vastagbeleket. Elsődleges szerepük a bélflóra mikroorganizmusainak (pl. az előzőekben említett probiotikumoknak) a táplálása.

A tápszerek különleges táplálkozási célú élelmiszernek minősülnek. A tejalapú anyatej-kiegészítő tápszerek nem vénykötelesek, és nem támogatott termékek, így azok kereskedelmi forgalomban (pl. drogériákban, hipermarketekben) is kaphatók a gyógyszertárak mellett, szemben az anyatej-helyettesítő tápszerekkel, melyek kizárólag orvosi javaslatra adhatók. A speciális tápszerek megfelelő indikáció (diagnózis) esetén kiemelt támogatással felírhatók.

Melyek a tápszerek elkészítésének és felhasználásának általános szabályai?

A tápszert olyan edényben készítsük el, amit más célra nem használunk. A kezünket mindig alaposan mossuk meg, mielőtt elkezdjük elkészíteni a tápszert. A tápszer elkészítésének módja megtalálható minden tápszeresdoboz oldalán, ezt kövessük!

A tápszert forró, 70 0 hőmérsékletű vízzel vagy felforralt és lehűtött vízzel kell elkészíteni. Az elkészített tápszert gyorsan kell lehűteni, ez nem tarthat tovább 30 percnél. Probiotikumokat tartalmazó tápszer esetén a felforralt vizet felhasználás előtt 40 0C-ra, vagyis közel testhőmérsékletűre hűtjük azért, hogy a jótékony baktériumok aktívak maradjanak. A forralt, visszahűtött vízből mérjük ki a megfelelő mennyiséget. Ezután adjuk hozzá a doboz oldalán található táblázatban, illetve a szakemberek által előírt mennyiségű tápszert. Fontos, hogy a dobozban található adagolókanállal végezzük az adagolást, és mindig lesimított (tehát nem púpozott) adagolókanalat használjunk. Jól zárjuk le az üveget, majd rázzuk addig, amíg az teljesen fel nem oldódik. Amikor a por teljesen feloldódott a vízben, ellenőrizzük a hőmérsékletét, majd csak ezután adjuk oda a csecsemőnek. A tápszerhez soha ne adjunk cukrot vagy egyéb más ízesítőt! A tápszert azonnal fel kell használni, illetve a megmaradó tápszert ki kell önteni, mert azt többször felhasználni nem lehet. Tápszeres etetésnél is tartsuk karunkban a csecsemőt, és ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert félrenyelhet. Mivel a cumisüvegből könnyebb kiszívni a tápszert, mint az anya melléből a tejet, ezért ha csak a szoptatás kiegészítéseként adjuk, akkor az mindig pohárból itatva vagy kanállal adva történjen a szoptatást követően (különben könnyen leszokik a csecsemő az anyamellről).

Édesanyaként sokszor nehezen dolgozzuk fel, hogy nem tudjuk szoptatni gyermekünket. Azonban ha elmondhatjuk, hogy mi mindent megtettünk a szoptatás érdekében, akkor ebből a helyzetből fel kell állnunk, meglátva azt, hogy a korszerű tápszerek igyekeznek maximálisan megfelelni a csecsemők igényeinek. Egyetlen dolgot azonban nem tudnak teljesíteni, a bőr-bőr kontaktust, melyre így tápszeres táplálás mellett is igyekezzünk figyelmet fordítani.

Dr. Tobak Orsolya

okleveles védőnő

Várandósság, szülés