Legfrissebb tartalmak

Bölcsődébe, óvodába szoktatás

Mi az ideális életkor a közösségi élet kezdetére? Van-e jól bevált recept a beszoktatásra? Hogyan történjen? Nem fogunk lelkileg sérülni?

Egy szülő fejében számtalan kérdés merül fel, amikor elérkezik a pillanat, és gyermeke megkezdi a családtól való elszakadást.

A közösségi életre való felkészülés minden kisgyermek életében éppúgy, mint a fejlődésük üteme, eltérő. Más életszakaszban lépnek be a másodlagos szocializációs közegbe (bölcsőde, óvoda, családi napközi, stb.), más ütemben és más módon történik a beszoktatás, beilleszkedés. Sok tényező befolyásolja a fentieket, például

  • a gyermek személyisége,
  • a család összetétele, anyagi helyzete,
  • az édesanya érzelmei. Mennyire érzi jól magát „anya szerepben”, mikor érzi úgy, hogy ideje visszatérni a munkaerőpiacra.

Bármikor is jön el ez a szívszorító pillanat, a megfelelő intézményválasztás sokat segíthet abban, hogy a család és az óvoda közötti átmenet zökkenőmentes legyen.

Tudjuk, hogy egy szülőnek rengeteg teendője van, de amikor eldöntjük, hogy közösségbe adjuk gyermekünket, ne sajnáljuk az időt arra, hogy bölcsődei, óvodai honlapokat olvasgassunk. Igenis szükség van arra, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb intézményt gyermekünk számára, ahol jól érzi magát, ahol a személyisége kiteljesedhet, fejlődhet. Nem utolsósorban mi is biztonságban érezzük őt, és lelkiismeret-furdalás nélkül tudjuk végezni a mindennapi munkánkat. Az intézményválasztásnál fontos a család és az intézmény közötti összhang, ezért jó, ha olyan bölcsit, ovit választunk, amely hasonló nevelési elveket vall, mint a családunk.

Vegyük figyelembe továbbá a gyermekünk személyiségét, testi-lelki fejlettségét, szociális érettségét.

Sokat mozog, vagy inkább csendesen játszik? Mit szeret, mi érdekli leginkább?

Egy nagyon aktív kisgyermek számára választhatunk többféle mozgástevékenységet biztosító intézményt. Vagy például egy meséket, bábozást kedvelő kisgyermeknek egy, a drámapedagógiát preferálót. Manapság már az állami intézményekben is többféle nevelési program közül választhatunk. A lényeg, hogy ne próbáljuk meg saját akaratunkat gyermekünkre erőltetni.

Amikor körvonalazódik bennünk, hogy milyen intézményt szeretnénk, érdeklődjünk a nyílt napokról a honlapokon, az intézmény vezetőjénél, helyi újságokban. A nyílt napok lehetőséget teremtenek, arra, hogy betekintést nyerjünk az intézmény életébe, megismerjük a leendő gondozó nénit, óvó nénit. A nyílt napokra közösen, a gyermekkel együtt látogassunk el, akár egy egész délelőttre, délutánra, amíg a gyermek jól érzi magát.

A fentiek mind szépen és jól hangzanak, jelentheti ki a cikket olvasó szülő, miközben a bölcsődei, óvodai férőhelyek száma kritikusan alacsony.

Amennyiben lakóhelyünk környezetében lehetőség van, próbáljunk két, három akár négy intézményt is választani, amely megfelelhet.

Vegyük figyelembe továbbá az óvoda és a lakóhely közötti távolságot is, hiszen a napi több órás utazás rendkívül fárasztó, megerőltető egy kisgyermek számára.

Amikor sikeres felvételt nyertünk egy intézménybe, kezdjük el a gyermek felkészítését a változásra.

Beszélgessünk vele az óvoda, bölcsőde világáról. Arról, hogy mennyi új élmény, játszótárs várja, mennyi új dolgot fog tanulni, stb.

Már a beszoktatás előtt ismerjük meg az intézmény napi-és heti rendjét és lehetőségeinkhez mérten igazítsuk családunkét is ehhez. Például ha 12 órakor ebédelnek az oviban, akkor a család is próbáljon meg 12 órakor ebédelni. A gyermekek életében a rendszeresség rendkívül fontos, mert az állandóan ismétlődő dolgok biztos pontot, ezáltal biztonságérzetet nyújtanak Nekik. Egy jól kialakított, stabil napirend megkönnyíti a beszoktatást, beilleszkedést is.

Számos intézmény teret biztosít a beszoktatás előtti „ismerkedős délutánra, napra”, ahol az óvoda programjával, leendő óvó nénikkel, pajtásakkal találkozhatunk. Ez rendkívül fontos, hiszen az első találkozás alkalmával szerzett élmény kihat a gyermek óvodához fűződő későbbi kapcsolatára.

Az elválás mindkét fél számára rendkívül nehéz. Nemcsak a gyermeknek, de a szülőnek is hozzá kell szokni az új helyzethez, meg kell tanulnia elengedni gyermekét, akivel mindezidáig a fogantatás pillanatától együtt volt. Egy fontos szabály azonban, hogy a szülők az esetleges aggodalmukat, kételyeiket, szorongásukat mihamarabb feloldják, hiszen a gyermekek rendkívül kifinomult érzékkel rendelkeznek. Ha vannak is - márpedig vannak - ilyen gondolataink, ne a gyermek jelenlétében beszéljünk róla és legfőképp ne könnyek között.

A beszoktatás rendje intézményenként változik. Bölcsődében a kisgyermekeket szeptembertől fokozatosan szoktatja be a saját gondozó nénije, aki az óvodakezdésig végig kíséri. Ez azt jelenti, hogy hetente kb. 2-3 új gyerkőc kezdi meg a bölcsődei életet. A beszoktatás időtartama általában két hét, de elsődlegesen a gyermek reakcióitól függ. Érdemes tehát úgy tervezni, hogy ezekben a hetekben szabadságon legyünk. Az az ideális, ha a beszoktatás alatt mindig ugyanaz a személy van jelen. Ez lehet az anyuka, apuka, de ha olyan a viszonyunk a nagymamával, ő is.

A beszoktatás módjánál az igény szerinti vagy fokozatos anyás beszoktatás terheli meg legkevésbé a gyermekek lelkivilágát. Ebben az esetben a beszoktató személy jelen van, majd fokozatosan csökken a jelenléte és fokozatosan nő a gyermek közösségben töltött ideje. Így a nevelőnek lehetősége nyílik közvetlenül a szülőtől információt szerezni a gyermekről. Hogyan étkezik, hogyan alszik el, milyen szokásai vannak?

Az óvodában már kicsit nehezebb a dolgunk, hiszen ott szeptember elsején teljes létszámmal kezdi a csoport a beszoktatást, és a beszoktatás időtartama is rövidebb. A bölcsődéből érkező gyermekek óvodai beszoktatása általában egyszerűbb.

Az első pár napban nehéz az elválás és nagy a sírás. Tervezzünk 3-5 nap szabadsággal. Első nap csak egy-két órára hagyjuk magára csemeténket, majd következő nap délelőttre, ezt követően próbálkozzunk az első étkezéssel, majd ott alvással. Persze van olyan gyermek is, aki első nap ott alszik az oviban. Ezt a pedagógussal/nevelővel közösen tervezzük meg. Fontos, hogy ismerjük fel gyermekünk igényeit. A megnyugvást, az „anya, apa hiányát” csökkenthetjük egy otthoni plüss állattal, anya illatú ruhadarabbal; így az otthoni élet egy szeletét is becsempészheti az óvodába csemeténk.

Egy pár jó tanácsot megosztanék a kedves szülőkkel.

  • A reggeli elválás rövid, de szeretetteljes legyen.
  • Sohase osonjunk ki észrevétlenül a csoportszobából!
  • Beszéljük meg gyermekünkkel, hogy pontosan mikor érkezünk, ezt kössük valamilyen tevékenységhez. Tehát ne azt mondjuk, hogy 15 órakor jövök érted, hanem: uzsonna után, ebéd után érted jövök. Ha megígérjük, akkor viszont tartsuk is be ezt!
  • Ne azt mondjuk gyermekünknek, hogy „Ne sírj, nemsokára érted jövök!”, hanem mondjuk azt, hogy „Érezd jól magad!”

Ki lehet alakítani egy saját kis jelet, amelyet csak mi ketten érthetünk. Gyakorló anyukaként nálunk bevált – ez persze nem minden épületnél lehetséges –, hogy a csoportszoba ablakából integetünk egymásnak. Mi szívecskét szoktunk egymásnak mutatni, ez jelenti, hogy mennyire szeretjük egymást. Ekkor már tudja Ádámom, hogy imádom, szeretem, de most dolgozni kell mennem és uzsonna után jövök érte. Integetés, szívecske után lepattan az ablakból és boldogan fut játszani a többiekkel.

A beszoktatás egy hosszú és nehéz folyamat, de megéri, mert megkönnyíti az elválást, érzelmileg kevésbé megterhelő. Ha már a gyermek biztonságban érzi magát, könnyebben birkózik meg a későbbi nehézségekkel is.

Csóré Anett

óvodapedagógus

Gyorslinkek