A serke kb. 1 mm-es nagyságú, fehér színű, és nem képes mozogni. Ezekből 5–8 nap múlva kikelnek a lárvák, melyekből 7–12 nap elteltével fejlődik ki az állat, amely 1–5 nap múlva már ismét képes petéket rakni. A nőstény tetvek életük folyamán (3-4 hét) naponta kb. 100 petét tesznek le, így rövid idő alatt több 100 serke kerülhet a gyermek hajára.

Hogyan terjed?

Tévhit, hogy az ápolatlan hajat szereti a tetű. Sokkal gyakrabban fordul elő a tiszta hajban, mint fordítva. Aktívan nem vándorol, főként használati eszközökkel (pl.: fésű, hajgumi, törölköző, sapka) jut át egyik gyermekről a másikba, de fontos jellemzője, hogy úszni is tud, így gyakori, hogy az uszodában kerülnek a gyermekre. Gyermekközösségekben jellemző, hogy az egymás mellé helyezett ruházattal is átjut, de döntően közvetlen érintkezéssel terjed (pl.: összebújással, birkózással, sugdolózással). Fontosnak tartom még kiemelni a tömegközlekedési eszközöket, melyek fejtámláinak szövetében is „meghúzhatja” magát rövid ideig, várva a „gazdára”.

Honnan tudhatom meg, hogy gyermekem fertőzött?

A fejtetvesség leggyakoribb tünete a gyakori vakarózás a hajas fejbőrön, főként a tarkó és halántéktájon. Amikor áttekintjük a gyermek haját, a hajszálak tövénél apró fehér serkékkel találkozhatunk, melyek csak körömmel távolíthatók el. Ezt fontos elkülöníteni a korpás hajtól. A korpa, a serkével szemben fújással, a hajszálak átmozgatásával eltávolítható. A fertőzés jele még, ha magát az életképes tetűt látjuk gyermekünk hajában.

Amennyiben szülőként észlelem a fertőzést, azt feltétlenül jelezni kell a gyermekintézményben, hogy megelőzhessük a tovább fertőzést, valamint a többi gyermeknél is mielőbb megtörténhessen a kezelés.

Megelőzhető-e a fertőzés?

Sajnos erre a kérdésre nem tudunk egyértelmű igennel válaszolni. Ma már egyre több cég gyárt olyan szereket, melyekkel megelőzhető lenne a fertőzés, de ezekkel azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a rovar belemenjen gyermekünk hajába. A legfontosabb a minél korábbi felismerés, eltávolítás, majd kezelés.

Szülőként minden nap szánjunk 2-3 percet arra, hogy az óvodából, iskolából hazaérkező gyermekünk haját átnézzük – akár meseolvasás közben –, hogy nincs-e benne tetű vagy serke.

Fontosnak tartom a gyermekeket is tájékoztatni arról, hogy ne használják egymás fésűjét, hajgumiját, sapkáját, esetleg törölközőjét.

A köztudatban gyakran találkozunk házi praktikákkal, melyek sokszor hatásosak is. Ilyen lehet a haj mosást követő ecetes öblítése. Az ecettől a haj fényes, selymes lesz, melyre jóval nehezebben tudnak a serkék rátapadni. A nagyon zsíros, összetapadt hajat nem szereti a tetű, így gyakori, hogy ezt mesterségesen, olajozással idézzük elő. Szintén nagyon hasznos a fertőző időszakban gyermekünk haját szorosan összekötni, mert akkor is nehezebben tud belemászni a kifejlett állat.

Ha nem tudjuk megelőzni a fertőzést, szükségessé válik a kezelés

Amennyiben gyermekünk hajában tetvet, serkét találunk, vagy az óvodát, iskolát ellátó védőnőtől jelzés érkezik, minél előbb el kell végezni a kezelést. Lehetőség szerint ez még aznap történjen meg, hogy megelőzzük a fertőzöttség növekedését, valamint a továbbterjedést.

Mielőtt megkezdjük a kezelést, szerezzük be a szükséges eszközöket, a tetűirtó szert és sűrű fogú fésűt. Ezek az eszközök legyenek házi patikánk részei, mert nem tudjuk, mikor lesz rájuk szükség. Ma a gyógyszertárakban nagyon sokféle szert lehet kapni, ezek közül sokszor nehéz választanunk. A választásnál kiemelt szempont, hogy kezelésre használatos szert válasszunk, valamint vegyük figyelembe eddigi tapasztalatainkat. Amennyiben már bevált egy szer, úgy azt használjuk.

A tetűirtó szereket két csoportra oszthatjuk. Vannak a fizikai úton hatók, ilyenek pl a Hedrin és a Paranit, melyek viaszt, ásványi olajat tartalmaznak, és ezek által érik el hatásukat: meggátolják a tetű légzését. Míg a másik csoportba tartozó készítmények (Pedex, Nix, Nittyfor) kémiai úton hatnak, ezért esetükben gyakrabban fordul elő a fejbőr irritációja, valamint a rezisztencia. A rezisztencia azt jelenti, hogy a hosszú évek alatt az állatok már kialakítottak ellenállóképességüket a szer összetevőivel szemben.

A tetűirtó szerek közös tulajdonsága, hogy a tetű- és serkeölő-hatást csak abban az esetben fejtik ki hatékonyan, amennyiben a használati utasításban leírtak szerint járunk el, azaz betartjuk az abban megjelölt időtartamot a behatási időre nézve. Mielőtt hozzákezdünk ahhoz, hogy felvigyük a szert a hajas fejbőrre, kiemelten fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy gyermekünk nem allergiás-e a szerre. Cseppentsünk egyet a szerből a gyermek kézfejére, és kb. 10-15 perc után győződjünk meg arról, hogy nem alakult-e ki bőrpír vagy enyhe égési sérülés. Amennyiben bármi szokatlant észlelünk, úgy ne alkalmazzuk az adott szert.

A kezelés végeztével elengedhetetlen, hogy eltávolítsuk a serkéket a hajszálakról! Miután átfésültük a gyermek haját a tetűirtó fésűvel, a maradék serkét körömmel húzgáljuk le a hajszálakról. Hatékony megoldás lehet a serkék eltávolítására a hajvasaló használata is.

A gyermek hajának lekezelésével még nem ér véget a feladat, mert ezt követően el kell végezni a használati eszközök fertőtlenítését, valamint a ruházat és az ágynemű magas hőfokú átmosását és vasalását.

A kezelést minden esetben ki kell terjeszteni a fertőzött egyén közvetlen környezetére is, mert különben rövid időn belül megtörténik a visszafertőzés. Néhány napig még figyelmesen nézzük át gyermekünk haját, hogy valóban sikerrel jártunk-e, elpusztultak-e a tetvek, eltávolítottuk-e az összes serkét.

Az a tény, hogy a gyermekünk fertőzött, nem szabad, hogy azonos legyen a kiközösítéssel. Mielőbb végezzük el a kezelést, és figyeljünk oda, mert bármikor visszafertőződhet a gyermek, de fontos tudni, hogy van megoldás!

Dr. Tobak Orsolya

okleveles védőnő