Már közvetlenül a megszületés után képes az újszülött „szemezni”. Miután kipihente a „születés fáradalmait”, olykor hosszasan és feszülten nézi az édesanyja arcát, ahogy az édesanya is őt, és csak azután alszik el. A kölcsönös „bámészkodás” is elősegíti a kötődést. Az első hónapban a csecsemő csak az arcától mintegy huszonöt centiméter távolságban lévő dolgokat látja élesen, a többi kissé homályos még előtte. Az 1–2 hónapos csecsemő leginkább az arcok szemlélésében leli örömét. A felnőttek ösztönösen alkalmazkodnak a csecsemő képességeihez, amikor túlzott mimikával, felhúzott szemöldökkel, csücsörítő szájjal beszélnek hozzá. A kis csecsemő szemei egy ideig egymástól függetlenül mozognak, tehát időnként kancsalíthat, mert a szemizmok még nem képesek a folyamatos, összehangolt munkára, de néhány hét alatt kialakul a koordinált mozgás. A mozgó tárgyak is felkeltik érdeklődését. Jobban tetszenek neki a hajlított körvonalak, mint a szabályos egyenesek. A nagy alakú, gömbölyű, feltűnő formákat, alapszíneket előnyben részesíti, érzékeli a mintákat is. 3–4 hetes korban a szem előtt mozgó tárgyakat már képes követni. 4–6 hetes korban a csecsemő mosolyra mosollyal válaszol. A harmadik hónaptól ránézésre felismeri az ismerős arcokat. Örömmel nézeget tárgyakat is, kezét vagy játékát mozgatja, közelíti, elviszi a szeme elől, tekintetével, fejével követi mozgásukat. A továbbiakban a látás egyre összerendezettebb, a növekvő csecsemő egyre több részletet vesz észre, és már távolabbra is élesen lát. A tökéletes látás ugyan csak kb. négy éves korra alakul ki, de a csecsemőkor végén, egyéves korban már adottak a felnőtt képességek. Az összpontosítás már majdnem úgy működik, mint a felnőtteknél és a távlatos, két szemmel történő látás is üzemel. A látásélességnek kell csupán finomodnia.

Tartsuk szemmel!

A gyermekszemészetben előforduló leggyakoribb elváltozás a látásgyengeség. Nem ennyire gyakori, de látványosabb, s ezért hamarabb kerülnek szakember elé a kancsal gyerekek. Látáskárosodásra utal a szemtekerezgés (nystagmus), vagyis a tudaton kívüli, gyors és ismétlődő szemmozgás, és az, ha a szemek a „semmibe merednek” vagy furcsán elcsúsznak anélkül, hogy valamire irányulnának. A fej állandó vagy tartós ferde állása esetén feltételezhető, hogy az egyik szem nem vagy csak alig lát. A feltűnően nagy szemek és a túlzott fénykerülés is utalhat szembetegségre. Ha a kisgyermek csetlik-botlik, még féléves kora után is a tárgyak mellé nyúl, ha félhomályban észrevehetően bizonytalanabb, a háttérben szemészeti okot is feltételezhetünk. Iskoláskorban a fáradékonyság, fejfájás, a lecke vagy televízió túl közelről nézése lehet gyanús. Egyes esetekben az olvasási nehézségek hátterében is kimutatható szemészeti ok. A látáshibákat kimutató szűréseket (ha gyanú van rá) fél-, egyéves korban el lehet végeztetni, de még óvodáskorban, az iskola megkezdése előtt feltétlenül szükséges. Az óvodás, iskoláskorú népesség közel egynegyedének van – lenne – szüksége szemüvegre. A szemüveggel korrigálható fénytörési hiba igen gyakori. A megfelelő korrekció hiánya jelentősen visszavetheti a gyermek értelmi és pszichés fejlődését, iskolai teljesítményét.

Tapintás

A tapintás fontos szerepet játszik abban, hogy a baba megnyugtassa önmagát, felfedezze környezetét, és kapcsolatot létesítsen. Másrészről a bőrkontaktusnak, simogatásnak, masszírozásnak számos kedvező élettani és érzelmi hatása van. A csecsemő ellazul, megnyugszik, nő a komfortérzete. Jobban alszanak és nyugodtabbak azok a babák, akiket gyakran simogatnak, dédelgetnek, masszíroznak. Az érintés bizonyítottan serkenti a növekedési hormon termelődését, és az immunrendszer működését. A tapintásnak, érintésnek nemcsak a megismerésben, tájékozódásban, hanem az érzelmi fejlődés alakulásában is rendkívüli szerepe van.

Ízlelés

Az újszülött ízlelése rendkívül fejlett. Az ízlelő sejtek már a magzati korban kifejlődnek. A csecsemők egészen apró ízbeli különbségeket is képesek felismerni. Kedvelik az édes ízeket, és nemtetszésüket nyilvánítják, ha enyhén sós, savanyú folyadékot kapnak. Keserű ízre a baba arca eltorzul, grimasszal válaszol. Csecsemőkorban inkább az édeskés ízeket részesítik előnyben, de kisdedkorban már fokozatosan megkedvelik a sós, és savanykás ételeket.

Szaglás

A babák bizonyos szagok között különbségeket tudnak tenni, és fel tudják őket ismerni. Már az újszülöttek felismerik édesanyjuk illatát. A szopós babák szaglása ilyen vonatkozásban fejlettebb, mint a tápszerrel, üvegből táplált újszülötteké. A tápszeres babák kevésbé tudtak különbséget tenni saját édesanyjuk és más, szintén szoptató anyák szaga közt.

Dr. Szabolcs Andrea gyermekgyógyász

Bethesda